2012/01/08

Török házastárs - 2012. január 1-től

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2011. január 1-től" poszt.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)
2008. augusztus 20-tól
2008. október 16-tól
2008. november 20-tól
2009.június 1-től
2010. augusztus 1-től
2011. január 1-től

2010/12/25

Tartalomjegyzék





Ali Baba magyar-török sportrovata Ali Baba, Laci, Borbicsek és mások...


Két éve tűnt el Mehmet Tüysüz Károly kiskorú magyar állampolgár (írások 2005. májusa után)

Magyar-török, két jóbarát... a magyar-török kapcsolatokról...

Könyv- Germanus Gyula útikalandjai

József Attila Törökországban

Könyv - Adorján Imre: Boldog Istenként élni

Könyv - Orhan Pamuk: Hó

Könyv- és cikkajánló

Terebess on-line könyvtár - ahol mindent megtalálsz

Tanuljunk törökül!

Turkológus és hungarológus hallgatók fóruma /Magyar irodalom törökül

Török étterem, kávézó, bolt Magyarországon

Török fakanál számtalan recept


Terrorizmus és más veszélyek - figyelmeztetések és tanácsok/Mi a teendő, ha bajba kerülsz


Olcsó repjegy! majdnem mindig van új ajánlat

Kedvenc törökországi helyeink - az oldal látogatóinak ajánlatai, tapasztalatcsere, ötletek, kérdések

Máshol olvastuk - a legjobb írások Törökországról



Török házastárs - 2010. - tanácsok egymásnak, török barátok/barátnők vagy házastársak esetére


A Magyarországról elrabolt magyar gyermekek története:

Raskó Szofi

Tüysüz Mehmet Károly (írások 2005. májusáig)

Török házastárs - 2011. január 1-től

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2010. augusztus 1-től" poszt.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)
2008. augusztus 20-tól
2008. október 16-tól
2008. november 20-tól
2009.június 1-től
2010. augusztus 1-től

2010/07/29

Török házastárs - 2010. augusztus 1-től

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2009. június 1-től" poszt.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)
2008. augusztus 20-tól
2008. október 16-tól
2008. november 20-tól
2009.június 1-től

2009/06/01

Török házastárs - 2009. június 1-től

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. november 20-tól" poszt. A közel ezer hozzászólást technikai okokból ezen a linken láthatjátok.

Kérlek benneteket, hogy erre a posztra 2010. augusztus 1-től ne írjatok, hanem menjetek át a "Török házastárs - 2010. augusztus 1-től" posztra.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)
2008. augusztus 20-tól
2008. október 16-tól
2008. november 20-tól

2008/11/21

Török házastárs - 2008. november 20-tól

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. október 16-tól" poszt.

December végén - vagy kb. 200 hozzászólás után - váltás a "Török házastárs - 2009. január" posztra.

Előzmények:
2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)
2008. augusztus 20-tól
2008. október 16-tól

2008/10/14

Török házastárs - 2008. október 16-tól

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. augusztus 20-tól" poszt.

November végén - vagy kb. 200 comment után - váltás a "Török házastárs - 2008. november" posztra.

Előzmények:
2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)
2008. augusztus 20-tól

2008/08/19

Török házastárs - 2008. augusztus 20-tól

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. június" poszt.

Szeptember végén váltás, a "Török házastárs - 2008. október" posztra.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május
2008. június (augusztus 19-ig)

2008/05/31

Török házastárs - 2008. június

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. május" poszt, s nevével ellentétben nemcsak a júniusi, hanem a júliusi és az augusztus 19-ig beírt hozzászólásokat is tartalmazza. A 253 hozzászólás egy része (július 24-től) csak a "megjegyzés küldése" linkre kattintva olvasható. Folytatás a "Török házastárs - 2008. augusztus 20-tól" poszton, amely valószínűleg szeptember végéig tart.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április
2008. május

2008/05/04

Török házastárs - 2008. május

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. április" poszt.

Hónap végén váltás, a "Török házastárs - 2008. június" posztra.

Előzmények:

2004.
2005.
2006. (január - október)
2006. október - december
2007. január - december
2008. január - március
2008. április

2008/03/26

Török házastárs - 2008. április

Itt folytatódik a "Török házastárs - 2008. január - március" poszt. Hónap végén váltás, a "Török házastárs - 2008. május" posztra.

Előzmények:

2008/01/01

Ali Baba magyar-török sportrovata - 2008-tól

Négy éve sikerült a blogra csábítanunk Ali Babát, a magyar és a török sport legavatottabb szakértőjét.

Ali Baba és a 40 blogger előző évi hozzászólásait ezeken a linkeken olvashatjátok:

2007.

2004.-2006.

Török házastárs (2008. január - március)

Sok látogatót érdekel a kapcsolatteremtés lehetősége azokkal, akiknek török barátjuk/partnerük/házastársuk van. Az elmúlt négy évben ezen a poston igyekeztünk segíteni egymásnak. Az igen sok hozzászólást az alábbi linkeken olvashatod el (ez főleg akkor hasznos, ha valamilyen konkrét ügyben keresel tanácsot):


Ezt a postot bárki olvashatja a weben, ezért azt tanácsolom, hogy ha hozzászólsz, ne adj meg magadról sok személyes adatot, elég egy mélcím is ahhoz, hogy mások kapcsolatot teremthessenek veled.

Megjegyzés, 2008. március 26.

Mivel 2008. március 6-tól az újabb megjegyzések nem jelennek meg ezen a poston - bár olvashatók, ha ennek az oldalnak a legeslegalján a "megjegyzések küldésére" kattintasz, s hozzá is lehet szólni, amelyeket ugyanígy szintén lehet olvasni - és a Blogger hibáját nem tudom kijavítani egyelőre - március 27-től havonta új postok lesznek. Az eddigi megjegyzések közül semmi nem tűnt el.

Tehát ezután áprilisban a
postra írj!

2007/01/03

Ali Baba magyar-török sportrovata (2007.)

Három éve sikerült a blogra csábítanunk sportrovat-szerkesztőként Ali Babát, a magyar és a török sport legavatottabb szakértőjét, aki azóta is szóval tart bennünket.

Ali Baba és a kicsit kevesebb, mint 40 sportbarát hozzászólásait 2007 januárjától ezen a poston, a korábbi évek gyöngyszemeit pedig EZEN A LINKEN olvashatjátok.

Írástudók nyugodtan írjanak is.

Török házastárs (2007. januártól)

Sok látogatót érdekel a kapcsolatteremtés lehetősége azokkal, akiknek török barátjuk/partnerük/házastársuk van. Az elmúlt három évben ezen a poston igyekeztünk segíteni egymásnak. Az igen sok hozzászólást az alábbi linkeken olvashatod el (ez főleg akkor hasznos, ha valamilyen konkrét ügyben keresel tanácsot):


Ezt a postot bárki olvashatja a weben, ezért azt tanácsolom, hogy ha hozzászólsz, ne adj meg magadról sok személyes adatot, elég egy mélcím is ahhoz, hogy mások kapcsolatot teremthessenek veled.

2006/10/06

Török házastárs - ideiglenes post, 2006 októberétől

Mivel a "török házastárs - 2006." post a 797. hozzászólás után túllépte a Blogger által megszabott terjedelmi korlátokat, a poston az utóbbi időben nem jelentek meg az új kommentárok.

Átmenetileg kénytelen voltam ezért archiválni az elmúlt három éves termést és megnyitni ezt az átmeneti fórumot. A hozzászólások nem vesztek el, visszateszem azokat, ahogy tudom. Addig ezt a postot lehet használni. Bocs az átmeneti állapotokért!

A "török házastárs - 2005" és a "török házastárs - 2004" postok olvashatók, lásd lent.

Efendi
Megjegyzés 2007. febr. 16-án: a mentés megtörtént, minden hozzászólás olvasható 2004-től. Efendi

2006/03/12

Március 15., Feriköy temető, Isztambul

Hungarian Tombs, Feriköy Cemetery, Istanbul

Hungarian Tombs, Feriköy Cemetery, Istanbul

Hungarian Tombs, Feriköy Cemetery, Istanbul

Hungarian Tombs, Feriköy Cemetery, Istanbul

2006/01/02

Török házastárs - 2006.

Sok látogatót érdekel a kapcsolatteremtés lehetősége azokkal, akiknek török barátjuk/partnerük/házastársuk van. Ez a post az ő fórumuk.

A tavalyi kb 600 hozzászólást ITT, a 2004. évieket pedig EZEN A LINKEN olvashatod. Sok hasznos tanácsot találhatsz a korábbi évekből, ezért ha új vagy a blogon és kérdezni akarsz, jó, ha nagyjából átnézed a tavaly-tavalyelőtt írtakat, mert itt is vannak Gyakran Ismétlődő Kérdések.

Azt tanácsolom, hogy ha hozzászólsz, ne adj meg magadról sok személyes adatot, elég egy mélcím is ahhoz, hogy mások kapcsolatot teremthessenek veled. Ahogy a bevezető postban is írtam, a blog szerkesztőjeként biztosítalak arról, hogy a velem közölt személyes adataidat - hacsak arra törvény nem kötelez - senkinek nem hozom tudomására.

Egy kedves magyar levelező, Ildi kért arra, hogy csináljak egy kis reklámot Göremében 2004. decembere végén megnyitott panziójának, amelyet török férjével működtet. Örömmel teszem, nemcsak neki, bárki másnak is, tehát, mielőtt Kappadókiába utaznál, keresd Ildi panzióját EZEN A LINKEN!

2006/01/01

Magyar testvérvárost keres Osmaniye

Karatepe/Aslantas Neo-Hittite Open Air Museum

Magyar testvérvárost keres Osmaniye.

Osmaniye tartomány - amelynek "fővárosát" ugyanígy nevezik - 1996-ban lett önálló, addig Adana tartomány része volt. Osmaniye városa nagyjából félúton van Adana és Gaziantep között, közel a Földközi-tenger keleti csücskéhez, az Iszkenderuni-öbölhöz. A tartományi székhely lakossága kb. 200 ezer, s nagyjából 250 ezren laknak összesen a tartomány többi településén. Az emberek főleg a mezőgazdaságból élnek, de Osmaniyének jó idegenforgalmi adottságai vannak (hegyi turizmus, síelés, tenger közelsége), ezeket most kezdik kihasználni. A városban új és szép művészeti általános és középiskola működik.

Osmaniyét érintette az egykori selyemút, de a németek által épített Isztambul-Bagdad vasútvonal is. Bartók Béla 1936. novemberében gyűjtött népdalokat Osmaniyében. (Bartók útjáról bővebbet EZEN A LINKEN találsz).

2004 végén a város díszpolgárává fogadta Bartók Bélát. 2010. februárjában megnyílt a Bartók-emlékmúzeum.

A tartomány gazdag történelmi emlékekben. Az Osmaniye melletti Kastabala (Hierapolis) az i.e. II. században hellén város volt, majd a Római Birodalom részét képezte. A jelenleg ott látható műemlékek a római korból származnak.

Kastabala, Osmaniye

A legérdekesebb helyszín Karatepe/Aslantas, ahol Törökország első szabadtéri múzeumát negyven évvel ezelőtt létrehozták. A Hettita Birodalom felbomlása után a Taurus hegység déli lábainál létrejött hettita királyságok egyike volt a karatepei, amelyben Azatiwatis uralkodott az i.e. VIII. században. A Ceylan folyó mellett a karatepei fellegvár - az Azatiwadaya - szabadtéri múzeumában, gyönyörű hettita szobrokat és faragványokat láthatunk, köztük a király szobrát is:

Karatepe/Aslantas Neo-Hittite Open Air Museum
A többi karatepei fotót EZEN A LINKEN találhatod!

Osmaniye szeretne "testvérvárosi" kapcsolatokat kialakítani Magyarországon.

Különösen ajánlom ezt a kunságiak figyelmébe. Osmaniye városában és néhány környező településen ugyanis éppen a kunok Ulas törzsének egy része telepedett le. Erről bővebbet olvashatsz ITT és ITT.

Kérlek, segíts magyar partnert találni! Érdeklődés esetén megadom a török partnerek elérhetőségét.

2005/12/18

Európa Kulturális Fővárosai, 2010

Eldőlt tehát 2006 novemberében, hogy 2010-ben Pécs és Essen mellett Isztambul is Európa kulturális fővárosa lesz. Nemcsak Pécs miatt örülünk, hanem azért is, mert ebből az alkalomból Magyarországon és Törökországban közös, magyar-török kulturális rendezvényekre, a kulturális értékek iránti érdeklődés kölcsönös élénkülésére számíthatunk. Talán létrejönnek olyan dolgok is, amelyek túlélik a 2010. esztendőt. Ezt a postot azért készítettem, hogy egy helyen olvashassunk az előkészületekről és majd a programokról. Bátorítanék egyúttal mindenkit ötleteinek és véleményének kifejtésére, tessék nyomkodni itt lent a comment gombot!

LINKEK:

CIKKEK:

Hatalmas lehetőségek a pécsi egyetem előtt - Magyar Rádió, 2006. dec. 1.
Pécs féltékeny Isztambulra? - Magyar Rádió, 2005. dec. 17.
Német, magyar, török együtt? - HVG, 2005. dec. 14.
A négy elem városa - Magyar Hírlap, 2005. dec. 13.
Pécs és Isztambul "kéz a kézben" - Magyar Rádió, 2005. nov. 24.

"Pécs kiemelt szerepet szán az iszlám kultúrának" - Hetek, 2005. okt. 28.

Érthetetlen okvetetlenkedés - vagy.hu, 2005.- okt. 18.
Kósa kontra Mesterházy Isztambulról - EU-vonal, 2005. okt.12.

"Isztambul is lehet kulturális főváros" - Magyar Nemzet, 2005. október 11. "Az Európai Unió sebtiben hozott döntése értelmében nem két, hanem három „európai” város birtokolhatja a kulturális főváros címet. A csatlakozási tárgyalásait frissen megkezdett Törökországgal erről már szerződést is kötöttek, és meg is nevezték jelölt városként Isztambult. Kósa Lajos a hét pályázó magyar város egyike, Debrecen polgármestereként úgy véli, nem sportszerű, hogy a német és a magyar pályázatok beadását követően ilyen drasztikusan változik az eredeti pályázati kiírás. A polgármester szerint mind a német, mind a magyar pályázókat kényelmetlen helyzetbe hozza, hogy olyan világvárossal kell megmérkőzniük, mint a két kultúra és két földrész határán fekvő Isztambul. Az is különös, hogy teljesen szokatlan módon egy olyan pályázatot nyitnak meg külső kandidáló előtt, ami eddig kizárólag európai tagországok települései számára volt elérhető."

"Kósa: Nem européer magatartás" - Népszabadság, 2005. okt. 10.

A hazai pályán Pécs győzött - (kultúra.hu) - részlet az indoklásból: "A tanácsadó testület figyelembe vette a nemzetközi politikai, kultúrapolitikai kontextusokat is, különös tekintettel a lehetséges német partnervárosra és a törökországi Isztambul bejelentett rendezési szándékára."

2005/12/13

Magyar emlékek Törökországban

Ezen a poston remélhetőleg egyre több információt találsz majd a Törökországban található magyar emlékekről, kötődjenek azok Bizánchoz, az Oszmán Birodalomhoz, vagy a mai köztársasághoz. A magyar emlékek fotóit EZEN A LINKEN láthatod. Ízelítőül egy fotó a kütahyai Kossuth Múzeumból:


Kossuth Múzeum, Kütahya

Thököly utca
Magyar menekültek emléke
Tasnádi Edit, Magyar Nemzet, 2005. december 10.

A Magyar–Török Baráti Társaság megemlékezésre készült Izmitben Thököly Imre halálának 300. évfordulója alkalmából. A szándékot felkarolta az isztambuli főkonzul, Zimborás Gabriella, és csatlakozott hozzá Izmit város, illetve Kocaeli megye vezetése is. Így a tervezett szerény emléktábla helyett monumentális emlékművet avathattak: gyönyörű feketegránit talapzatra helyezték azt a Thököly-címerrel díszített magyar emlékoszlop-töredéket, amely 1907-ben, a hamvak hazahozatala után a hajdani Nikomédia örmény temetőjében felállított obeliszkből megmaradt. Az új emlékmű mellett kétnyelvű tábla idézi a hányatott sorsú fejedelem és felesége emlékét:„Gróf Thököly Imre Született 1657. szeptember 25-én Késmárkon (ma Szlovákia) – meghalt 1705. szeptember 13-án Izmitben. Magyar nagybirtokos, kuruc fővezér, 1682-től 1685-ig Felső-Magyarország, majd 1690-ben Erdély fejedelme."

Családi hagyományai folytán – hisz édesapja, Thököly István is fegyverrel küzdött a magyar függetlenségért – korán politikai szerepet vállalt. A Habsburg Birodalom elleni felkelők, a bujdosók között tanulta ki a hadi mesterséget. Ibrahim budai pasa adta át neki a szultáni ahdnámét, amelyben Felső-Magyarország uralkodójává nevezte ki. Ettől kezdve Felső-Magyarország fejedelmének címeztette magát. 1682. június 15-én elvette feleségül Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem édesanyját. Az 1699-ben megkötött karlócai béke után Thököly Isztambulban élt, majd 1701-ben saját kérésére megengedték, hogy Izmitben telepedjék le, ide követte felesége és mintegy 1500 híve. Zrínyi Ilona 1703-ban hunyt el, két évvel később a fejedelem is követte a halálba. A fejedelmet 1705-ben itt temették el. Hamvait a magyar nemzet 1906-ban exhumáltatta és szülővárosában helyeztette örök nyugalomra.

Az ünnepélyes avató után az emlékmű mellett új utcanévtáblát helyeztek el: a városrendezési tervek szerint a közeljövőben parkosítandó terület szélén vezető út most már Thököly nevét viseli. Megmutatták az úgynevezett német házakat is, a valaha itt dolgozó szakemberek ma üresen álló villáit, amelyek közül bármelyiket felajánlja a város egy Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékére berendezendő múzeum számára.

Ha ez a szép terv megvalósul, magyar turisták zarándokhelyévé válhat Izmit, ahogy hosszú ideje az már Rodostó is.

A Magyar–Török Baráti Társaság a Rodostói Magyar Baráti Társaság támogatásával jelentette meg a II. Rákóczi élete és törökországi emigrációja című kétnyelvű könyvet F. Tóth Tibor szerkesztésében, amely Balla Antal, Dávid Géza, Fodor Pál, Köpeczi Béla, Nagy Ferenc, Somogyi Gréta, Tasnádi Edit, Tóth Csaba és Tóth Ferenc írásait tartalmazza.

2005/12/12

József Attila Törökországban

Tasnádi Edit alábbi írása a Magyar Nemzet 2005. augusztus 13-i számában jelent meg.

„Sose lódított”
József Attila Törökországban: a centenáriumi év megemlékezései Isztambultól Ankaráig

József Attila útja Párizson keresztül vezetett Törökországba: Ataol Behramoglu francia fordításokkal találkozik először, de így is a költő hatása alá kerül. Ennek köszönhető, hogy a Militan című folyóirat 1975. márciusi száma 44 oldalas összeállítást szentel a magyar költő bemutatásának.

Előszóként Guillevicnek József Attilát az első világháború, az ellenforradalom és a fasizmus Gavroche-ának nevező írását idézik. Ezt Szabolcsi Miklós tanulmánya követi József Attila élete és költészete címmel. Az összeállítás tizenhat költeménnyel folytatódik. Elsősorban azok a nagy politikai versek szerepelnek itt, amelyek indokolják, hogy József Attilát Törökországban gyakran „társadalmi-realista” költőként emlegetik, de helyet kap A hangyától az Ódáig néhány másfajta költemény is. Az összeállítást a költő életének és korának kronológiája zárja.

Ettől a ponttól akarva-akaratlanul személyesebb hangra kell váltanom, hiszen az események úgy alakultak, hogy magam is belekerültem a török versbarátok és József Attila egymásra találásáért fáradozók csapatába.

Kemal Özer, a kiváló török költő, akivel 1981 óta leveleztem, József Attila-nyersfordításokat kért tőlem. Közös munkánk eredményeként jelent meg 1986-ban az első önálló török József Attila-kötet, Temiz Yürekle (Tiszta szívvel) címmel.

Kemal Özer a válogatáshoz írt bevezetőjében így fogalmazta meg azt, hogy számára mit jelent József Attila: „Amikor József Attila verseit a Militanban összegyűjtve olvastam, az életéből versbe szűrődő elemek, képei, amilyenekkel korábban soha nem találkoztam, költői világának atmoszférája nem is annyira meglepetést, mint inkább fájdalmat okoztak, s ha lehet ilyet mondani: keserű lelkesedést. Belső rokonságot, érzelmi azonosulást éreztem. Mintha egy sebesült ember lehelete csapott volna az arcomba. A magárahagyottságnak, a nincstelenségnek és a homloka fénye felragyogtatásáért vívott küzdelmének hangtalan sikolyával lánggá hevülő lehelete. Mintha egy emberi sorsban a megtestesült bánattal kerültem volna szemtől szembe, olyan szomorúsággal, amely mindezek ellenére nem adja meg magát. (…) József Attila élete súlyos történelmi korszakra esett, olyan időszakra, amikor valami véget ért, s még nem lehetett pontosan tudni, hogy mi, de valami új kezdődött. Szélsőségekben bővelkedő, ugyanakkor határozott vonalvezetésű pályát futott be. Az átlagos vagy a közepes hiányzik ebből az életútból. Árvaság, magány, nincstelenség, betegség – végleges minden. Érzékenység és szintézis – ezzel a két szóval szinte összegezni lehet költészetét. Érezte a közelítő újat, és a már létezővel szintézisbe hozta. Érzékeny volt, mert élethalálharcot kellett vívnia az érzékenységet szülő körülményekkel. Szintézist teremtett, ahogy az életből leszűrt tudást folyamatosan verssé szűrte.”

A kötet nagy nyeresége az a bevezető tanulmány, amelyet Fodor András írt (József Attila költői karaktere címmel), miután átadtuk neki a lefordított versek listáját. Így megállapításait a török olvasó által ismert költeményekre hivatkozva, azokból idézve támaszthatta alá. Bekerült a kötetbe a Curriculum vitae, így a költő életútját a legilletékesebb forrásból ismerhetik meg a török olvasók. József Attila életének kronológiája, fényképek, valamint a Militanból átvett Szabolcsi Miklós-tanulmány, illetve az Eugčne Guillevic-előszó gazdagítják a költőről rajzolt képet. A kötet versei az első magyarból fordított József Attila-költemények. A legszebbekből, legismertebbekből válogattunk, és újrafordítottunk néhányat a Militanban közvetítő nyelvből készített fordításban szereplő költemények közül is.

Tíz év telt el a nagy visszhangot kiváltó Temiz Yürekle-kötet megjelenése után. Akkoriban az ankarai egyetem hungarológiai tanszékén tanítottam. Így került a kezembe a Cumhuriyet című újság 1996. április 14-i számának vasárnapi melléklete, címlapján a költő életnagyságú fényképével, alatta ezzel a szöveggel: „Költő volt, sose lódított. József Attila, a magány nagy költője. Kritikus és realista. A verseit ismerjük. Ennyi nem elég. Az életének és a verssorainak alapjául szolgáló fájdalmak és reménytelenségek nyomába szegődünk. A magány legnagyobb költője. Az árvaság és a nincstelenség és a szerelem fájdalmát verseiben próbálta csitítani. Minden félbemaradt az életében. Egyetemre járt, de nem fejezhette be, szerelmeket élt át, de a beteljesülést nem élhette át. Harminckét éves korában a vonatkerekek alá vetette megfáradt, magányos testét. Haláláról is maga mondta ki az utolsó szót: »ámulok, hogy meghalok«.” A fényképekkel kísért írás számomra akkor még ismeretlen szerzője, Sunahan Develioglu terjedelmes riportjában nagy érzékenységgel követi nyomon a költő életének állomásait a Gát utcától Balatonszárszóig.

Néhány hét múlva az Evrensel Kültür folyóirat József Attila-műsorára vagyok hivatalos. Kemal Özerrel szólunk a költőről. Egy fiatalember, Onur Toparlak gitárkísérettel törökül és magyarul (!) énekel a verseiből. Ott ismerkedem meg feleségével, Sunahannal, s ekkor derül fény írása születésének körülményeire. „Először 1986-ban jártam Magyarországon, és annyira tetszett, hogy 1993-ban, amikor összeházasodtunk, ide jöttünk nászútra. Egyszer Onur így szólt hozzám: »Te már jártál Magyarországon. Nézz körül a könyvek között, nem látsz-e magyar költőt.« Egy Petőfi-kötetet találtam. Akkor persze semmit nem tudtunk magyarul. A kötet épp a Szerelem című versnél nyílt ki. A ritmusát erősnek érezte Onur. Zenét rögtönzött hozzá, és szótárral próbáltuk megfejteni az értelmét. Így indult a mi magyarországi kalandunk… József Attila számunkra a Temiz Yürekle-kötettel kezdődött. Úgy gondoltuk, hogy a versek Tasnádi Edit és Kemal Özer tolmácsolásában közel állnak az eredetihez, de hogy halljuk is a versek eredeti ritmusát, megvettük József Attila verseit magyarul is, és a két kötetet együtt olvastuk. Második jövetelünkkor azután az ő nyomába eredtünk…”

Újabb évtized múltán a József Attila-centenárium mozgósította a költő törökországi barátait. Két lelkes fiatal, tanítványom, Sevgi Can Aysevener és Orhan Tüleylioglu szerkesztésében, ankarai nagykövetségünk támogatásával az Edebiyatçilar Dernegi (Irodalmárok Társasága) kiadásában jelent meg az emlékkönyv, Evrenle Ölç Kendini (A mindenséggel mérd magad) címmel. A képekkel illusztrált kötet a két szerkesztő beköszöntőjével indul, ezt a Curriculum vitae követi, majd Ahmet Oktay, Kemal Özer, Metin Demirtas, Ataol Behramoglu, Behçet Aysan és Müslüm Celik József Attila ihlette versei következnek. A továbbiakban költő, író, irodalomtörténész, szociológus, filozófus és pszichológus vall arról, hogy mit jelent számára József Attila. Élményeik a fent említett két válogatásra támaszkodnak, a szenvedéssel teli élet és a tragikus vég momentumai, a szeretni való egyéniség és a szeretetre vágyó ember portréja, a finom képek és a lázító társadalmi igazságtalanságok költője jelenik meg ezekben a szubjektív hangú írásokban. Ahogy a könyvről megjelent hosszabb-rövidebb ismertetések egyike fogalmaz: „A könyv az irodalmárok szívében élő József Attila-arcképet rajzolja meg.” Ezektől eltérő úton jár néhány szerző: Ahmet Imam az Ars poeticát elemzi, Onur Toparlak pedig az Altató átültetése kapcsán a versfordítás lehetőségeiről és lehetetlenségeiről elmélkedik. Sunahan Develioglu József Attila és Nazim Hikmet sorsában és költészetében fedez fel párhuzamosságokat; jómagam a két magyar géniusz, József Attila és Bartók Béla művészetének közös gyökereire próbálok rávilágítani. Sajátos színt képvisel Selçuk Ülger írása: a Németországban taxisofőrként dolgozó szerző a frankfurti repülőtérre érkező Malév-utasokat kedvenc verséből, a Mamából „vizsgáztatja”, s azoknak, akik hozzá hasonlóan József Attila-rajongónak mutatkoznak, enged a fuvardíjból…

Az emlékkönyvben harminchét vers kapott helyet. Az új fordítások mindenekelőtt a korai korszakból válogatva gazdagítják új színekkel a török versbarátok által eddig ismert József Attila-portrét, ugyanakkor a szerkesztők beválogattak néhányat a korábbi fordításokból is.

Mire május 7-én bemutatták a könyvet, a kiadó már az utánnyomásra készült. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a termet. Két költő: Ataol Behramoglu és Metin Demirtas, egy irodalomtörténész és -kritikus, Öner Yagci osztotta meg a hallgatósággal József Attila-élményét, Yildirim B. Dogan pszichiáter pedig a beteg ember világába való betekintés etikai kérdéseit feszegette. Az érdekes előadások a közönséget is hozzászólásokra késztették. Szóba került így még Petőfi és Balassi is… Számomra kedves meglepetésként Onur Toparlak többek között az e kötet számára fordított Ayi Dansit, azaz a Medvetáncot is előadta, az ismert Sebő Ferenc-dallamra énekelve…

Ankara után Isztambulban folytatódtak a József Attila-emlékév eseményei. Újra megjelent a Temiz Yürekle című kötet, amelynek diavetítéssel kísért bemutatóján Kemal Özer mellett Turgay Fisekçi költő szólt József Attila török barátaihoz; Beykozban pedig mindenekelőtt a művészetszerető polgármesternek, Muharrem Ersoynak és a színész-rendező Mehmet Asának köszönhetően szinte fesztiváli hangulatban emlékeztek meg a százéves költőről. Az Esztergommal testvérvárosi kapcsolatokra készülő Boszporusz-parti negyed polgármesteri hivatala előtti téren hatalmas transzparens hívogatta a 300 ezer lakosú Beykoz közönségét. A program a téren fúvószenekari koncerttel kezdődött. Nem mindennapi élmény volt török muzsikusok előadásában hallgatni a Himnuszt és a Szózatot. Az előadóterem előcsarnokában a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállításának tablói között Sunahan Develioglu eredeti ötletének köszönhetően hófehér anyagokra nyomva, szárítókötelekre csipeszelve „keringtek, szálltak a magasban” József Attila életrajzának részletei.

A jókora előadóterem színpadát csak gyertyák világították meg, a vászonra a Petőfi Irodalmi Múzeum centenáriumi CD-ROM-jának képeit vetítették. József Attila költői pályáját megrajzoló előadásomat meg-megszakítva mondott el Mehmet Asa illusztrálásul egy-egy jellemző verset, majd felolvasta a Curriculum vitae-t úgy, hogy a megfelelő pontokon Onur Toparlak énekelt el gitárkísérettel Sebő Ferenc, illetve a maga megzenésítésében törökül és magyarul egy-egy költeményt.

Mit jelent József Attila a török olvasóknak? Idézzük Sevgi Can Aysevenert, aki az emlékkönyv megjelenése kapcsán készült interjúban így fogalmaz: „…József Attila versei furcsa lázadást ébresztettek bennem, a költő kiszolgáltatottsága, magánya, kora és világa elleni dühöt. Ennek talán személyes okai is vannak. Néhány évtizeddel őutána Törökországban ugyanazt a szomorúságot, ugyanazt a könyörtelenséget, ugyanazt a lázadást éltük át; a veszteségek és az igazságtalanságok hasonlítottak az őáltala megéltekre. József Attila élete és költészete, átlépve országa határait, mindazokhoz szól, akik az életnek és a költészetnek ugyanazt az értelmet tulajdonítják, akik ugyanazokért az értékekért ugyanazt az árat fizetik. Képei, rímei, verseinek mély értelme, sajátos és nagy hatású megfogalmazásai költői nagyságát az egész világon elismertté tették…”

2005/12/02

Török újdonságok, programok, kulturális hírek és ajánlatok

Fishmongers/Eren Eyüboglu (1907-1988), Istanbul Modern

Itt érhetők el a törökországi vagy itthoni török programokkal, kulturális eseményekkel foglalkozó friss hírek és ajánlatok. Írjatok, ha mások figyelmét szeretnétek felhívni valamilyen aktuális eseményre.

A blogon tematikus és más kulturális postok is vannak (pl. mozi, könyv, lemez), időtállóbb hírekkel.
------------------------------------------------------
Április 3-án, kedden 22.00 órakor lesz a Rádió C Orient expressz záróadása. Témája: Törökország a magyar fiatalok szemével. FM 88.8 http://www.radioc.hu/

Magyarul és törökül megjelent Seres István: Thököly Imre és Törökország c. könyve. Mészáros Kálmán recenzióját EZEN A LINKEN olvashatod.

2007. április 2-án Debrecenben szúfi népzene.

Asure-napi program: március 3. (szombat) Jászai Mari tér, 2-es kikötő, Millenium I. hajó. Indulás: 10, 11, 12 órakor. A beszállás ingyenes. Program: Noé Bárkája és Ashura történetének megismertetése, török élő népzene, Noé puding kóstolás. A szervező Dialógus Platform Egyesület az Asure-osztás kapcsán szeretné felhívni a figyelmet annak fontosságára, hogy különösen a velünk egy házban élőkkel és közvetlen szomszédainkkal pozitív dialógusra törekedjünk. Asura recept és információ itt!

2007/02/17: A Destek Yayinlari kiadta Bartis Attila: A nyugalom c. könyvét "Sessizlik" címmel. Fordította Sevgi Can Aysevener, lektorálta Tasnádi Edit. Sevgi Cannak ez a második műfordítása, korábban Örkény egyperceseket fordított törökre.

RÁDIÓ PROGRAM:
ORIENT EXPRESS
BESZÉLGETÉSEK TÖRÖKORSZÁGRÓL & TÖRÖK ZENE
RADIÓ C, FM 88.8
INDUL AZ ORIENT EXPRESS
TARIK DEMIRKAN ÉS VENDÉGEI TÖRÖKORSZÁGRÓL ÉS A KELETI KULTÚRÁRÓL BESZÉLGETNEK
A MŰSOR FOLYAMÁN VÁRJUK TELEFONJAIKAT
ORIENT EXPRESS 2007 JANUAR 16.-ÁTÓL MINDEN KEDDEN 22.00-23.00 KÖZÖTT
FM 88.8, RÁDIÓ C-BEN

Az első adás témája:
Milyen kép alakult ki a törökökről Magyarországon
És, milyen előítéletek élnek tovább?

Vendégek:
Can Togay
Gál Tímea

A műsorról véleményüket és a javaslatokat a lenti e-mail címre várjuk
orientx@t-online.hu

A Magyar Tudomány 2006. decemberi számában jelent meg Seres István "A törökországi bujdosók sírhelyei és a magyar tudóstársadalom" c. írása arról, hogy 1862-vel kezdődően hogyan kutatták fel Isztambulban, Rodostóban és Izmitben II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós és Thököly Imre sírját és hogyan került sor hamvaik hazahozatalára 1906-ban.

Az Ulpius Ház kiadó - tekintettel Orhan Pamuk ez évi Nobel-díjára - decemberben ismét megjelentette az író három regényét, így karácsonyra megvásárolható a , Az új élet és A fehér vár. EZEN A LINKEN mindhárom könyv - 20 % kedvezménnyel - megrendelhető!

2006. december 9-én, szombaton este 6-kor Budapesten a Művész Moziban (Európa Filmhét) vetítik Nuri Bilge Ceylan "Éghajlatok" (Iklimler) c. filmjét (ebben az évben a Cannes-i fesztiválon a kritikusok díját kapta, Antalyában meg a legjobb rendezésért nyert nemrég díjat). Kritikákat EZEN A LINKEN olvashatsz róla, de inkább nézd meg, ki tudja, vetítik-e még.

2006. december 7-től kezdik vetítetni a mozikban a "Farkasok völgye - Irak" c. filmet. December 5-én a TV2-n 00.15-kor (azaz 6-án hajnalban) félórás háttérműsor: "Így készült a Farkasok völgye - Irak".

2006. június 12-én (hétfőn) 16.30 órakor „Rejtélyek, sorsok, múmiák. A váci fehérek templomának titkai” című kiállítás tekinthető meg a Magyar Természettudományi Múzeumban (Budapest VIII., Ludovika tér 2–6.). Találkozás a múzeum bejáratánál, 16.15 órakor.

2006. június 1-én (csütörtökön) 18.00 órakor Kiss Eszter, a Magyar-Török Baráti Társaság tagja előadását hallgathatjuk meg, „Amerika egy magyar törökös szemével” címmel. Az előadás helyszíne a Nemzetek Háza (Budapest VI., Bajza u. 54., I. em.)

2006. május 28-án (vasárnap) 10.00 — 17.00 óra között jótékonysági vásár a Török—Magyar Nők Társasága szervezésében. Helyszín: a Gül Baba türbe (Budapest II., Türbe tér 1.). Kapható lesz török étel és tea, kávé, különféle török divat-, ajándék- és dísztárgyak.

2006. február 20-án (hétfőn) 18.00 órakor lesz Hoppál Mihály és Somfai Kara Dávid néprajztudósok „Hagyományok, szokások, sámánok” című, filmvetítéssel egybekötött előadása a Kirgiz—Magyar Baráti Társaság és a Magyar—Török Baráti Társaság közös rendezésében. Helyszín: Pallasz Páholy (Budapest V., Alkotmány u. 15.).

A Magyar-Török Baráti Társaság következő rendezvényére 2006. január 31-én (kedden) 18 órakor kerül sor, ekkor Sudár Balázs turkológus tart előadást „Török művelődés a hódoltságban" címmel. Az előadás helye: a Nemzetek Háza (Budapest VI., Bajza u. 54., I. em.).


A "Fallal szemben" (Fatih Akin) az amerikai filmkritikusok szerint 2005. legjobb külföldi filmje. (Ld. a török film postot a blogon.)

Az isztambuli Forma 1 nagydíjra kedvezményes jegyárusítás 2006. január 31-ig EZEN A LINKEN (angol, török).

Orhan Pamuk írása az Élet és Irodalom karácsonyi-újévi számában LINK ITT

Kapható még a magyar nyelvű válogatás a huszadik század legjobb török elbeszéléseiből ("Van, akit sólyom karmol meg"), például az Osiris könyvesboltban (postázva is) 1800 forintért. LINK ITT

(A tartalomjegyzék: Halíkarnas Balikcisi: A manőver Yakup Kadri Karaosmanoglu: Egy tizennégy éves férfi Sait Faik Abasiyanik: A batyu Sait Faik Abasiyanik: A Szteljanosz Hriszopulosz hajó Aziz Nesin: Egy esküvői szónoklat Aziz Nesin: A könyvelő Tarik Bugra: Az üstökös Sinasi Özdenoglu: Egy megbánás története Leyla Erbil: A fiók Remzi Inanc: Zihni nyakkendőtűje Ferit Edgü: Ibramfia Ibram története Ayla Kutlu: Eltávozáson Erendiz Atasü: A bayburti Lütfiye Aydin: Sírni nem szabad Feride Cicekoglu: Van, akit a sólyom karmol meg Nedim Gürsel: A zsebkendő Semih Günver: Adem Ver története Yasar Kemal: A kígyók kertje Bekir Yildiz: Sahan, a csempész Bekir Yildiz: Elment egy lovas a világból Orhan Kemal: A kutyakölyök Ayhan Sariismailoglu: Az út Zíya Osman Saba: Boldog emberek fényképészete Osman Sahin: A fehér ökör)

December 13-án Isztambul is benyújtotta pályázatát az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére 2010-ben. Döntés 2006-ban. Pécs és egy német város pályázatának sikere gyakorlatilag már biztosra vehető.

Picasso-kiállítás Isztambulban - megtekinthető 2006. március 26-ig a Sabanci Múzeumban. LINK ITT és ITT.

Ha érdekel, milyen volt Isztambul (Konstantinápoly), a 4. századtól 1453-ig, amikor az ottomán törökök elfoglalták, olvasd el Georg Ostrogorsky "A bizánci állam története" című könyvét, kapható az előző linken vagy az Osirisnél.

Karácsonyra megjelent végre magyarul is Orhan Pamuk: Hó c. regénye!

"Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk legújabb művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, édesanyja temetésére hazatér Isztambulba.

Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Kars városában zajló különös eseményekről. Saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzései. Ka felkeresi a titokzatos öngyilkossági hullám áldozataként elhunyt fiatal lányok családtagjait és barátait, a helyi rendőrséget, az eseményeket megörökítő és megjósoló Határvárosi Hírlap szerkesztőjét, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalom és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe az egyházi reformok híveivel. Ka épp a Nemzeti Színházban szavalja egyik költeményét, amikor fegyveres zavargás tör ki, és a nézőtéren életét veszti az iszlám egyházi középiskola néhány tanulója. A tragédia rettenetes események sorát Indítja el: letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból. Az idén Béke-díjjal jutalmazott Pamuk regénye szülőhazájában heves indulatokat váltott ki. Az isztambuli ügyészség perbe fogta a népszerű írót, mivel arról beszélt, hogy Törökországban egymillió örményt és harmincezer kurdot gyilkoltak meg, amit az ország mindmáig nem ismert el hivatalosan. A Hó viszont egyértelmű kritikai és olvasói sikert aratott A méltatások mind hangsúlyozták, hogy a szerző - aki az irodalmi Nobel-díj egyik legerélyesebbnek tartott várományosa-elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását és elvakultságát, és minden szenzációéhes híradásnál felkavaróbban irányítja rá figyelmünket a kor és a térség aktuális problémáira,- írja ismertetőjében a Fókusz On-line, ahol a könyv megvásárolható. LINK ITT Pamuk bírósági pere egyébként december 16-án kezdődik Isztambulban, de már folyamatban van egy második per is ellene.

Megjelent Vecdet Erkun "Budapesttől Ankaráig" c. könyve. "Szegény és szorgalmas török diák volt Vecdet Erkun, amikor váratlanul külföldi tanulmányi ösztöndíjat nyert Magyarországra. Agrármérnöki diplomát szerzett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, és hazatért, hogy hasznosítsa a magyar mezőgazdaságban szerzett tapasztalatait. Mindez 1937 és 1943 között történt, amikor még, amint olvashatjuk, „Budapesten, ha sok volt a hó, tettek ellene. Például a házmesterek eltakarították a havat a ház előtti járdáról. Az úttestre lekotort havat a polgármesteri hivatal teherautókkal vagy hókotró gépekkel összeszedette és a Dunába hordatta. Az utat és az utcák közepét ötpengős órabérért felfogadott hómunkások takarították le. A téli hidegben dolgozó munkásoknak óránként tíz perc pihenőt és forralt bort vagy boros teát adtak.”Ilyesfajta képeket ír le nekünk Vecdet Erkun professzor emlékiratában, amelynek a Budapesttől Ankaráig címet adta, és amelyet a Magyar–Török Baráti Társaság jelentetett meg magyarul Tasnádi Edit fordításában. S bár az 1937–43 közötti időszak nem a magyar történelem legfényesebb korszaka, fenyeget, majd kitör a világháború, az ifjú diák mégis igen kedvező képet fest a magyarokról: érdekesek, kedvesek, befogadók, segítőkészek és igen kulturáltak. Lehet, hogy az idő és a nosztalgia szépíti így meg Vecdet Erkun emlékeit, de a végeredmény mégiscsak az, hogy az olvasó elkezd vágyakozni. Nemcsak azért, mert akkor még a házmesterek takarították az utcákat, hanem mert szerethető Magyarország-képet kapunk a vendégtől. Kiváló egyetemi tanárokról olvashatunk, magas szintű oktatásról, virágzó mezőgazdaságról és rokonszenves emberekről. Ilyen volt tényleg? Szeressük a törököket! És a magyarokat is! (Hanthy Kinga: "Szeressük a magyarokat!", Magyar Nemzet, 2005. október 8. )

2004. legjobb mozija a török filmkritikusok szerint Ahmet Ulucay első játékfilmje, a "Hajók dinnyehéjból" (Karpuz Kabugundan Gemiler Yapmak).

Az ISTANBUL MODERN nevű kortárs képzőművészeti múzeum címe, nyitvatartása EZEN A LINKEN (TR, EN) található.

2005. januárjától a magyar mozikban Nuri Bilge Ceyhan MESSZE (UZAK) c. filmje, amely 2003-ban nagydíjat nyert a Cannes-i Filmfesztiválon. Kölcsönözni is lehet DVD-n és kazettán az Odeontól a Corvin, Puskin, Tabán és Hollán mozikban Budapesten. A filmről kritikát olvashatsz a Magyar Narancs 2005. jan. 20-i számában.

2005/07/10

Egy éve se gyerek, se hír - Mehmet Tüysüz Károly története


Mehmet Tüysüz Károly (8)

Május 25. az Eltűnt Gyermekek Világnapja
Visszakaphatja fiát a szegedi édesanya
G. Juhász Judit, Magyar Nemzet,
2005. november 14.

Feltehetőleg jogerőssé válik november végén a török bíróság elsőfokú döntése, amelynek értelmében az apja által Törökországba csempészett Tüysüz Mehmet Károlyt az édesanyjánál, Szegeden helyezik el. Annál is inkább, mert a török apát egy isztambuli bíróság egy év börtönbüntetésre ítélte, miután két alkalommal is meghiúsította a gyermek és magyar édesanyja találkozását.

Várhatóan helybenhagyja a török bíróság az elsőfokú döntést, és november 25-én jogerősen is az édesanyának ítéli a nyolcéves Tüysüz Mehmet Károlyt, akit tavaly nyáron az apja hat magyar állampolgár segítségével egy láthatás után Szegedről Törökországba csempészett. A közreműködők ellen a Szegedi Városi Bíróságon eljárás indult, az apa és a gyerek ellen pedig a magyar hatóságok nemzetközi körözést adtak ki.

Az édesanya, Papp Edina hónapokon át kereste kisfiát, ám a török hatóságok vajmi keveset tettek. Volt férje telefonon vagy ügyvédje révén többször is tudtára adta: csak akkor láthatja gyermekét, ha előbb hivatalosan lemond róla. Végül arra hivatkozva, hogy hazánkban neki ítélték a kisfiút, az asszony a hágai bírósághoz fordult. A kérelem alapján a török hatóság szeptemberben úgy határozott, hogy a végleges elhelyezésig a gyerek az apánál marad, de minden második hét szombatján találkozhat édesanyjával. Ám Papp Edina hiába utazott Törökországba, Károlyt egyszer sem találta a kijelölt helyen, nagyszülei lakásában, volt férje szülei pedig azt állították, hogy fogalmuk sincs fiuk és unokájuk hollétéről.

A napokban azonban a török bíróság kétszer hat hónap börtönbüntetésre ítélte Tüysüz Mehmetet, mert két alkalommal is megakadályozta, hogy a kisfiú találkozzék édesanyjával.Ha a bujkáló férfi nem veszi át a határozatot, nem is fellebbezhet ellene, így az ítélet másfél hónap múlva jogerőssé válik, és Törökországban is körözést adnak ki ellene – közölte Földesi-Szabó László, az édesanya utazásait és ügyvédjét finanszírozó Egy-Másért Kiemelkedően Közhasznú Nemzetközi Alapítvány kuratóriumának vezetője.

A kisfiú és apja hosszabb ideje ismeretlen helyen tartózkodik. A gyerek anyja a napokban azt a hírt kapta, hogy Amerikában bujkálnak. Papp Edina elmondta: erős a gyanú, hogy a férfi így akarja félrevezetni a hatóságokat, hiszen kevéssé valószínű, hogy nemzetközi körözés alatt vagy hamis útlevéllel átjuthatnának a szigorú határellenőrzésen.

FIGYELEM! A történetről két másik blogon is olvashattok:


2005. július 11. - Kit érdekel Mehmet Tüysüz Károly kiskorú magyar állampolgár?

Ma egy éve, hogy eltűnt Karcsika.
Két hónapja mondta a török miniszterelnök, hogy személyesen néz utána, mi a helyzet. Másfél hónapja "találta meg" egy török lap Mehmet Tüysüz Károly kiskorú magyar állampolgárt Isztambulban. Azóta csend.
2005. június 12.

Karcsikát ugyan még mindig nem bírták hivatalosan megtalálni, de a Zaman napilap újságírója Magyarországon járt. Írásaiból kiderül, hogy a kisfiú ügyében per indult Törökországban - persze, nem a gyermekrabló apa ellen, hanem éppenséggel Ő indította azt a gyermek megszerzése érdekében. Első tárgyalás szeptemberben.

Az újságíró szerint a Magyarországon letelepedett kb. ezerötszáz török hasonló cipőben jár, mint Mehmet Tüysüz, mivel általában nem kötnek polgári házasságot magyar partnerükkel.


2005. május 26.

"Török gyerek, magyar gyerek" Népszabadság, május 26.

Efendi kommentárja:

A Népszabadság cikkéből kiderül: miközben egy Törökország nevű állam képviselői közel egy éve arról biztosítanak minket, hogy mindent megtesznek Mehmet Tüysüz Károly kiskorú magyar állampolgár felkutatásáért, egy másik országban, amelyet véletlenül szintén Törökországnak hívnak, a kisfiút anyakönyvezik és állampolgárságot adnak neki.

A cikkből most már tudjuk: Tüysüz Mehmet Károly apja a chicagói török főkonzulátuson apai elismerő nyilatkozatot tett, aztán a törökök anyakönyvezik a magyar állampolgár kisfiút, aki -miután apja és cinkosai kicsempészik Magyarországról - szeptemberben megkapja a török állampolgárságot. Erről azonban mostanáig Törökországban nem tudtak azok, akiknek kellett volna, így hát nem tudták megmondani tavaly novemberben Ankarában a Tüysüz-ügyben segítséget kérő magyar külügyminiszternek, és Gyurcsány miniszterelnöknek sem a májusi budapesti Erdogan-látogatás alatt.

Eddig csak egy Törökországot ismertünk.

Azt, amelynek képviselői januárban Budapesten tárgyaltak, s a magyar külügyi szóvivő január 11-i sajtónyilatkozata szerint „jelezték, hogy nagy erőkkel igyekeznek felkutatni Mehmet Tüysüz Károly hollétét, a török konzuli delegáció vezetője pedig megerősítette azt a korábbi információt, amely szerint sem a kisfiú, sem pedig édesapja nem tartózkodik Törökországban”. A tárgyaláson „a török fél hangsúlyozta, hogy nagy erőkkel igyekeznek felkutatni a kisfiú tartózkodási helyét és ennek érdekében a török ügyészség, a rendőrség és az idegenrendészeti hatóságok komolyan dolgoznak".

Valamelyik Törökországban aztán május 19-én papát és fiát török újságíró fényképezi a vidámparkban, s az apa az újságnak elismeri, hogy tavaly júliusban elhozta Karcsikát Magyarországról, de mint mondja, az igazság az ő oldalán áll, mert a kisfiút Magyarországon keresztény hitben akarták nevelni, disznóhússal etették, magyar élettársa meg amúgy is átvágta, nem maradt tehát más választása. Lebarnítja még Törökországot - az egyiket - , hogy nem állt melléje, meg a magyarokat is, hogy Budapesten félrevezették valamelyik török miniszterelnököt.

A kisfiút azóta sem találták meg meg egyik Törökország hatóságai sem.

Mentő körülmény, ahogy a Magyar Hírlap újságírója megfogalmazta: „a horvát rendőrök is bárhogy igyekeznek, nem találják Ante Gotovinát, pedig Horvátország sokkal kisebb, mint Törökország, Gotovina pedig sokkal nagyobb, mint Karcsika”.

2005. május 25.

Ma az Aksyon hetilap ismétli meg a Tüysüz-ügy Zaman-féle változatát. Nem véletlenül, a kiadói háttér ugyanaz. A cikk címe: "Az EU-tagság ára egy török". LINK ITT

2005. május 24.

Érdekes fejleményről ír a Zaman mai száma: az apa, Mehmet Tüysüz ügyvédje szerint Erdogan miniszterelnököt a magyarok megtévesztették a kisfiúval kapcsolatban. Az ügyvéd pedig hiába szeretné elmondani neki az igazságot, nem jut hozzá az ügy irataihoz, mert az isztambuli rendőrség nem adja oda neki azokat. A lap azt állítja, hogy az egyik isztambuli kerületi ügyészség ezért előzetes vizsgálatot indított az iratok visszatartásáért felelős rendőri vezető ellen.

A cikk EZEN A LINKEN olvasható.

A miniszterelnok.hu oldalon láthatod, mit mondott Erdogan Budapesten, május 12-én.

Más írások:

Szülők között hánykolódva Délmagyarország, május 24.

2005. május 23.

Talán nem mindenki ismeri Mehmet Tüysüz Károly édesanyja és a magyar Női- és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ nyílt levelét, amelyet február 16-án adtak át a török nagykövetnek, majd a médiának.

Tehát a levél:

Budapest, 2005. February 16.

OPEN/PUBLIC LETTER

His Excellency
Mr. Umur Apaydin
Ambassador of Turkey
Cc.
Thomas Glaser
Head of Delegation
European Commission Hungary

Subject: How can an 8 years old Hungarian boy completely disappear in Turkey?

Excellency,

We are very sorry, indeed, that Yourself or Your Embassy have not responded to our three previous letters. This is why we had to turn to the general public and ask for the co-operation of the Hungarian as well as international media/press.

We would very much appreciate your statement and comments regarding Turkey's past, present and future steps towards the safe return of 8 years old Tüysüz Mehmet Károly, who was kidnapped from Hungary to Turkey. We would like to emphasise that Turkey has an international obligation to return the child to Hungary under the so-called Hague Convention, - on the Civil Aspects of International Child Abduction.

As Yourself and the Turkish authorities are fully aware, the father of the little boy, a Turkish-Hungarian citizen failed to return the child to his mother and to his residence in Hungary, following parental visitation, on 11 July 2004. Soon it was a proven fact, that the father smuggled the child to Turkey, with false passport and through an well-organised chain of criminal activities.

The criminal proceedings regarding the above criminal activities are in an advanced stage, the investigation was completed, the above-summarised facts were found. At this point an international arrest warrant is in effect against Tüysüz Mehmet (senior).

In addition to the criminal proceedings with international aspects the Hungarian Ministry of Justice, upon the request of the mother, initiated the relevant civil proceedings under the Hague Convention, in accordance with the letter and the spirit of the Convention.

The main aim of the Hague Convention on International Child Abduction is the following, according to the text of the Convention:

' to secure the prompt return of children wrongfully removed to or retained in any Contracting State' (Article 1. a,)

According to Article 7 of the Convention Turkey is (would be) obliged to take all appropriate measures to find the child:

Central Authorities shall co-operate with each other and promote co-operation amongst the competent authorities in their respective States to secure the prompt return of children and to achieve the other objects of this Convention.

In particular, either directly or through any intermediary, they shall take all appropriate measures -

A, to discover the whereabouts of a child who has been wrongfully removed or retained

According to Article 11 of the Convention the procedure is extremely speedy, as a main rule it should take less than 6 weeks - may we remind you that in our case more than 7 months have passed:

'The judicial or administrative authorities of the Contracting States shall act expeditiously in proceedings for the return of children.

If the judicial or administrative authority concerned has not reached a decision within six weeks from the date of commencement of the proceedings, the applicant or the Central Authority of the requested State, on its own initiative or if asked by the Central Authority of the requesting State, shall have the right to request a statement of the reasons for the delay.'

Our questions are the following:

1. 1. The father, Tüysüz Mehmet (senior) can be reached by anybody at his Turkish phone number. (This fact can be checked by the Hungarian and international press, the general public.) How is it possible that in spite of the international arrest warrant nothing has been happening towards the localisation of the father and through that step the finding of the child?

2. With a view to the Hague Convention which specific authorities have taken what specific steps towards discovering the (allegedly unknown) whereabouts of the child? What steps are planned/envisaged by the authorities in the near future?

3. At the early stages of the proceedings the Istanbul based so called 'children's police' was working on the discovery of the child's whereabouts, with outstanding specialised skills. The case was at some point withdrawn/taken away from this special police force, and at this stage apparently no authority does anything towards the discovery of the whereabouts of the child. How is this possible? Which authority is in charge of the case at this point, and why was the case withdrawn/taken away from the specialised children's police?

4. The passivity of the Turkish authorities; the complete neglect of the obligations listed in the Hague Convention; the removal of the case from the specialised children's police; the 'leaving alone the father' attitude in spite of the international arrest warrant are factors, that give a totally false image about the state of affairs in Turkey. This image is not the image of a European Union candidate country, a state based on the Rule of Law, but instead, the false image is that there is a situation of 'lawlessness' and arbitrariness. Unfortunately some people even falsely conclude from all these circumstances that there may be some sort of conspiracy, even a corrupt relationship between the Turkish authorities and the abductor. Of course we fully reject this unfair and ill-founded conclusion. Excellency, would you not consider to challenge these unfounded, false images in order to maintain the good reputation of your country?

5. How is it possible that there is such a poor co-operation between a European Union member state (Hungary) and a European Union candidate state (Turkey) in the context of an EU obligation (immediate discovery of the whereabouts of a disappeared/wrongfully-removed child)? (Please note that in addition to the international obligation under the Hague Convention there is also a similar state obligation within the EU framework.)

Excellency, our aim is nothing more - but nothing less, either - than to achieve the discovery of the whereabouts of the abducted child as well as to achieve his safe return to Hungary, his habitual residence, in order to reunite him with the mother. The mother could not communicate at all with the little boy in the last 7 months and this situation is intolerable to her. The same is obviously true about the situation of the little boy. We are asking for Your Excellency's personal commitment to and intervention towards the effective implementation of the Hague Convention in this case, in order to achieve the safe return of the child to his mother, to his habitual residence.

The prompt successful conclusion of this case is not only the interest of mother and child but also the interest of both democratic states based on the Rule of Law - Turkey and Hungary.

Sincerely yours

Bogosné Pap Edina
Mother of the little boy

Dr. Morvai Krisztina Head of WRCR Center

2005. május 21.

Ahogy tegnap megjósoltam, a Zaman mai számában folytatja a török közvélemény megdolgozását és elmeséli, hogyan sikerült Mehmet Tüysüznek megszöktetni Karcsikát. Az apa története a következő: Megérkezik Amerikából Magyarországra, s látja, hogy magyar felesége azóta újra férjhez ment, s megszerezte a gyermek szülői felügyeleti jogát. Ezért aztán 2004. július 9-én fogja az utcán játszadozó kisfiút és autóstoppal lelép vele Budapestről, majd hosszan gyalogolnak a szerb határig. Az éjszakát egymást átölelve a mezőn töltik. Az éhségtől majd meghalnak, a fáradtságtól már beszélni sem bírnak. Ekkor felbukkan a magyar Varga család autója, s a kedves magyar emberek megetetik, megitatják a menekülőket. Az apja nyakában lógó kis Mehmet (Karcsikát már így hívják) ekkor elmeséli, hogy édesanyja és mostohaapja verni szokta, s könyörög apjának és Vargáéknak, hogy ne vigyék vissza hozzájuk. Vargáék jó emberek lévén, eztán menten elszállítják apát és fiát Edirnébe. A papa török földre érvén elrebeg egy imát, majd megfogadja, hogy a Selimiye dzsámiban ezt megismétli, snitt, már ott is vannak.

A dzsámiban azonban fájdalmas meglepetés éri: a kis Mehmet, aki addig templomba járt, a dzsámiban a gyertyát keresi. Az apa ekkor ismét hálát ad Allahnak, hogy elhozta a gyauroktól Mehmetet s nyomban felvilágosítja a kisfiút az iszlám mibenlétéről. Felhívja továbbá a gyermek anyját, elmondja, hogy Törökországban vannak, de a fiút nem akarja anyjától elszakítani, ezért megállapodást javasol. (Hogy milyet, az a cikkből nem derül ki.)

Innentől fogva a kisfiú megszöktetéséből nemzeti ügy kerekedik Magyarországon. A magyar média szinte naponta vádaskodik Törökország ellen, majd a helyzet kulminál: a magyarok Törökország európai uniós csatlakozásának támogatását a gyermek visszaadásától teszik függővé, Gyurcsány miniszterelnök pedig Budapesten Recep Tayyip Erdogántól kéri "Mehmet" kiadatását.

A kis Mehmet azonban - aki már a Törökországba érkezése utáni héten megszerezte a török állampolgárságot - végtelenül boldog, hogy édesapjával lehet, s nem akar Magyarországra menni. Itt aztán vége a cikknek is, ki-ki törölgesse a könnyeit és gondolkozzon azon, vajon nem kellene-e ezt a történetet megfilmesíteni.

Mehmet Tüysüz - érthető módon - legalább két részletet elfelejtett megosztani a Zamannal.

Az egyik, azok a bizonyos jó magyar emberek, akiknek annyira megesett a szíve szegény kisfiún, hogy meg sem álltak vele Edirnéig. Nos, ellenük, meg más magyar segítőtársaik ellen ma büntetőeljárás folyik Magyarországon embercsempészés vádjával. Karcsika papája ugyanis - még mielőtt "rátalált volna" utcán játszadozó gyermekére - több magyar jóindulatát is megvásárolta némi pénzért, akik aztán Karcsika fényképével hamis útlevelet készítettek és kicsempészték - apjával együtt - az országból.

A másik Karcsika török állampolgársága. Ha igaz, amit az apa állít, akkor a török hatóságok bajban vannak. A török jog szerint ugyanis az - amúgy magyar állampolgár - kisfiút anyja kifejezett hozzájárulása nélkül nem lehet Törökországban anyakönyvezni, márpedig nehezen feltételezhető, hogy az anya ehhez engedélyét adta.

A Zaman mai cikke EZEN A LINKEN található.

Olvasnivaló:

Az édesanya szerint nem igaz a hír Délmagyarország, máj. 21.
Hazakerülhet Karcsika RTL KLlub május 21.
2005. május 20.

Amire a török hatóságok 10 hónapig nem voltak képesek, azt megtette a sajtó: Ahmet Dönmez, a Zaman napilap munkatársa Isztambulban "megtalálta" Karcsikát, az apa pedig - első ízben - elismerte, hogy tavaly júliusban megszöktette Magyarországról a kisfiút és azóta is bújtatja. A ma megjelent cikk és Karcsika fényképe EZEN A LINKEN látható, éppen a vidámparkban múlatják - szigorú illegalitásban - az időt.

Karcsika - az újságíró szerint - nem akar hazamenni Magyarországra (ez szép, képzeljük el, hogy az ellenkezője jelenik meg a lap címlapsztorijában).

Az apja tájékoztatni akarja Erdogan miniszterelnököt a "valós helyzetről", mert szerinte Karcsika anyja félrevezetett mindkit, nemcsak őt, hanem a magyar bíróságot is, s Erdogant is félretájékoztatták.

Az apa sérelmezi, hogy miközben a magyar hatóságok egy éve "nemzeti ügynek" tekintik, hogy a kisfiú hazajuthasson Magyarországra, Törökország nem állt az apa és fia mellé (ez az eszmei mondanivaló). Nota bene, az apa magyar és török kettős állampolgár.

Azon meg különösen megbotránkozott, hogy Magyarországon kereszténnyé akarták nevelni a fiát, sőt, disznóhúst etettek vele. Így aztán, mondja ő, nem maradt más választása, mint megszöktetni a gyereket.

Az újságíró szerint a magyarok még Törökország uniós csatlakozásának támogatását is Karcsika visszaadásától teszik függővé, ez a cikk címe is egyébként. (Igaz, ami igaz, a két gyerekrablási ügy kezelése - Raskó Szofié és Karcsikáé - jócskán ronthatott - és még ronthat - a törökök megítélésén Magyarországon, nagy kár, hogy Ankarában ezt nem ismerték fel időben.)

Az apa török ügyvédje azt állítja, hogy a magyar fél politikai eszközökkel igyekszik megoldani egy jogi ügyet.

Szóval, ez a helyzet május 20-án.

Erdogan május 12-i budapesti látogatása után sok török újság megírta, hogy a magyar miniszterelnök kérte Karcsika felkutatását és visszaadását, amit a török miniszterelnök meg is ígért.

Ne gondoljuk, hogy a török újságíró ügyesebben nyomoz a rendőrnél - Karcsikát a hatóságok eddig egyszerűen nem akarták megtalálni.

A kisfiú apja és azok, akik neki korábban falaztak, most úgy gondolhatták, jobb, ha a török sajtó "megleli" Karcsikát és rárepül az ügyre. Valószínű, hogy a napokban a hangulatkeltés folytatódik, s megismerkedhetünk szegény kisfiú megkeresztelésének, bérmálásának és a disznóhússal folytatott hadakozásának további részleteivel, hadd tudja meg a török nép, mit kell gondolni egy olyan miniszterelnökről, aki ki akar adni egy derék mozlimot a gyauroknak.

De ez már utóvédharc, új helyzet van. A török rendőrség többé nem hivatkozhat arra, hogy az apának fogalma sincs arról, hol a gyerek (márciusig még azt állították, hogy az apa sincs Törökországban). A török igazságügyi hatóságoknak - ha már egyszer a fiú előkerült - foglalkozniuk kell a hágai egyezmény alapján folyó magyar kiadatási kérelemmel, és meg kell akadályozniuk, hogy Karcsika ismét eltűnjön. A törököknek azt is biztosítaniuk kell, hogy a magyar nagykövetség találkozhasson Karcsikával és elláthassa érdekeinek védelmét, mivel ehhez joga van.

A kisfiú történetéről a blogon EZEN A LINKEN olvashatsz. A Raskó Szofi sztori pedig EZEN A LINKEN van.

Amúgy meg szerencsés vagy, ha a blogot olvasod, itt jelentek meg (eddig) először Magyarországon a Raskó Szofival és Mehmet Tüysüz Karcsikával kapcsolatos törökországi hírek.

Olvasnivaló:

Karcsikával kapcsolatos előzmények EZEN A LINKEN. AKKOR MOST MI IS TÖRTÉNT EGY ÁLLÓ ÉV ALATT?